A norvég szárazföld legdélibb pontja Lindesnes világítótornya, a legészakibb (és egyben a kontinentális Európa legészakibb pontja) Kinnarodden. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja a Jotunheimen nemzeti parkban található 2469 méteres Galdhøpiggen. A Norvég Királyság részét képezi Svalbard és Jan Mayen-sziget . A Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I. Péter-sziget a Csendes-óceánon Norvégia függő területei (de nem részei a Királyságnak); ezeken kívül jogot formál az antarktiszi Maud királyné földre is, ahol az állandó Troll kutatóállomás működik. 323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. A legnevezetesebb földrajzi formák a fjordok: mély, gleccservájta völgyek, melyeket a tenger elárasztott. A leghosszabb a Sogne-fjord. Számos gleccser és vízesés is található az országban. Nyugat-Norvégia fjordjai – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord – a természeti világörökség részei.

Norvégiát hagyományosan öt földrajzi régióra tagolják:
Kattints a régiók nevére a tartalom megjelenítéséhez!

[TÉRKÉP]
Észak-Norvégia az ország északi része. Három megye tartozik hozzá, ezek Norvégia területének mintegy egyharmadát teszik ki: Nordland, Troms és Finnmark (lásd a Norvégia Megyéi menüpontot). Nagyobb városai délről északra haladva: Mosjøen, Mo i Rana, Bodø, Narvik, Harstad, Tromsø, Alta és Hammerfest. (további információ ezekről a városokról a Norvégia jelentősebb városai menüpontban található) Etnikailag vegyes terület, ahol nem csak, norvégek, de a bennszülött számik, a kvenek néven ismert norvégiai finnek és orosz közösségek is előfordulnak. A terület legnagyobb részében azonban a domináns nyelv a norvég. A számik a belső területeken, illetve a Finnmark fjordjai mellett élnek. A finn nyelvet csak Finnmark keleti részének néhány közössége beszéli.
 

[TÉRKÉP]
Østlandet vagy Austlandet az ország dél-keleti részén helyezkedik el. Magába foglalja Telemark, Vestfold, Østfold, Akershus, Oslo, Buskerud, Oppland és Hedmark megyéket. Az Ostlandet, 'keleti ország' név a 'nyugati országtól' (Vestlandet) különbözteti meg, azonban mégsem fordíthatjuk Kelet-Norvégiaként, mivel Észak-Norvégia (Nord-Norge) régió keletebbre fekszik pl. mint Ostlandet.
A régiót északon és nyugaton hegyek határolják, keleten a svéd határ, délen pedig Viken történelmi régiója és a Skagerrak-szoros. Hegyeinek legmagasabb csúcsa a 2649 méteres Galdhøpiggen a Jotunheimen-hegységben: ez (Grönlandot kivéve) a legmagasabb pont a skandináv országokban. A régió legészakibb részén helyezkedik el Dovrefjell-hegység, Lillehammertől északkeletre pedig a Rondane-hegység. A hegyeket mély völgyek tagolják, keletről nyugat felé haladva a legfontosabbak Østerdal, Gudbrandsdal, Valdres, Hallingdal, Numedal és Telemark völgyei. Ezek közül Østerdalt sík fenyőerdők veszik körül, a többit azonban meredek hegyoldalak. Az Oslo Fjord körüli terület és a régió északkeleti területei viszonylag síkok és intenzív mezőgazdaságnak adnak otthont (például Hedemark, Toten, Hadeland és Ringerike földjei). Ezeken a síkságokon a legmagasabb Norvégián belül a népsűrűség: a norvégok 40%-a Oslo 200 kilométeres körzetében él. A régió tengerpartjai (délen) bővelkednek a szigetekben, népszerű fürdőző és vitorlázó helyeket teremtve. A dékeleti norvég nyelvjárások azonos hanglejtésűek, de nyelvtanban, szókincsben és kiejtésben változatosak. A belső, hegyvidéki területek – (Hedmark, Oppland, illetve Buskerud és Telemark belső részei – külön nyelvjárásokkal rendelkeznek és ezek közt van, amely még más norvégok számára is nehezen érthető. Telemark, Vestfold, Akershus, Buskerud, Oslo és Østfold) tengerparti területeinek nyelvjárásai közelebb állnak a sztenderd írott norvéghoz (bokmål). Finnskogen keleti erdői a 17. századtól finn bevándorlók közösségeinek adtak otthont, akik még a 20. században is őrizték nyelvüket és kultúrájukat, mára azonban csak népzenei és konyhai hagyományok emlékeztetnek erre a kisebbségre. A régió északkeleti sarkában, Engerdal környékén élnek a norvégiai számik (kerülendő szóval "lappok") legdélibb csoportjai. A hegyvidék völgyei jobban megőrizték hagyományos kultúrájukat, mint a városiasabb vidékek. Jellemző rájuk népzenéjük, konyhájuk, középkori fatemplomaik (stavkirke). A régióban sokan aggódnak amiatt, hogy a modernizáció – például a sokasodó síközpontok és a köréjük épülő üzletek, hotelek és egyéb épületek – káros hatásokkal járhat a hagyományos kultúrára. A legkorábban iparosodott tengerparti régió norvég mércével sűrűn lakott. Lakói hagyományosan faexporttal és hajózással foglalkoztak, az ipari szektorban azonban hanyatlóban van a foglalkoztatás és egyre többen dolgoznak szolgáltatásokkal fogllakozó cégeknél. A tengerparti területek képe változatos, a modern nagyváros Oslótól a hagyományos tengerparti város Drøbakig és Tønsbergig, Norvégia legrégibb városáig. Oslo, Norvégia fővárosa sok bevándorlót vonzott belföldről és külföldről egyaránt. A városnak nemzetközi hangulatot ad a sok mecset hindu szentély, szikh templom és buddhista sztúpa.