Bryggen a norvégiai Bergen egykori kereskedőnegyede a város fontos szerepére emlékeztet, amelyet a 14. századtól a 16. század közepéig a Hanza-szövetségben töltött be. Jelentőségét a halkereskedelemnek és a tartósításhoz szükséges só kereskedelmének köszönhette és napjainkig Norvégia egyik legfontosabb kikötője. Bryggen gyakorlatilag a város régi rakpartja. Az évszázadok során számos tűzvész pusztított a területen, az utolsó 1955-ben. A világörökségi helyszínhez összesen 62 épület tartozik, ezek azonban nem a középkorból származnak, hanem az 1702-es tűzvész után épültek, felhasználva a hagyományos építési technikákat. A háromszintes fából készült épületek egy-egy udvart fognak körül, a tetőkön kívül a homlokzatokat és az oldalfalakat is zsindely borítja. Ez a település az egyetlen valamikori Hanza-város, amelynek eredeti szerkezete továbbra is része a városképnek, egyben az Észak-Európában fából épült települések egyik jelentős példája.

A 17. században alapított Røros városa létét az itt felfedezett rézlelőhelynek köszönheti. A kitermelés 1644 és 1977 között 333 éven keresztül folyt, de a kohósítás már 1953-ban megszűnt. A településen ma egy öntöde és mintegy kétezer emeletes faház áll. A nagyméretű faházak egy-egy udvar köré csoportosulnak. A város középkori megjelenését az épületek sötétre festett rönkfa homlokzatának köszönheti. A város egyetlen kőépülete az 1784-ben befejezett barokk templom. A templomot közrefogják a bányászok lakóépületei, ezek közül egyes házak 250 évesek.A skandináv háború során svéd csapatok 1679-ben lerombolták a várost ezután teljesen újjá kellett építeni. 1990-ben az egyik korábbi olvasztóhutában bányamúzeumot rendeztek be. A helyszínt 2010-ben kiterjesztették így védelem alá kerültek a környező ipari és mezőgazdasági területek, Femundshytta olvasztója és a szállítási útvonal.

 
Az Északi-sarkkörtől kissé délre található Vega-szigetcsoport több kis sziget együttese, amelyek a fősziget, a Vega körül helyezkednek el. Az utolsó jégkorszak után körülbelül tízezer évvel ezelőtt visszahúzódott a jégtakaró és lehetővé vált a halászat, valamint a helyi állatpopuláció vadászata. A világörökségi helyszínhez tartozó több mint ezer négyzetkilométeres területnek a szigetcsoport csak egy töredékét foglalja el. A helyi lakosok 1500 éven keresztül halászatból és a pehelyréce könnyű, a fészkük bélelésére használt pihéinek begyűjtéséből éltek. A szigetek már a kőkorszakban is lakottak voltak, az i. sz. 9. századra a pehelybegyűjtés vált az egyik fő bevételi forrásukká, ami jövedelmük egyharmadát alkotta. A térségben fenntartható gazdaság fejlődött ki, ennek jelei a halászfalvak, a raktárak, a rakpartok, a pehelyházak, a gazdasági területek és a világítótornyok. A pehelyrécék élőhelyét kerítésekkel vették körül, végül háziasították a vadon élő állatokat. Jelenleg halászattal már kevesebben foglalkoznak, de néhányan még őrzik a hagyományokat. Az összegyűjtött lúdpehely napjainkban is a textilipar egyik alapanyaga, ruhabélésként és takarókhoz használják.

A Norvégia déli részén található két fjord a leghosszabb és legmélyebb fjordok közé tartozik, meredek sziklafalaik 1400 méter magasra emelkednek, vizük eléri az 500 méteres mélységet. A délebbre fekvő Nærøy-fjord 100 kilométerre nyúlik be a szárazföldbe és viszonylag lapos tetejű hegyek veszik körül glaciális tavakkal és egy fennsíki gleccserrel. A 60 kilométer hosszú Geiranger-fjord alpesi jellegű hegyek között fekszik, a régióhoz tartozó Torvløysa-hegység 1850 méter magas, altalaja folyamatosan fagyott. Mindkét fjordnak a szárazföld belsejében lévő része a mélyebb, összeköttetésben állnak a nyílt tengerrel, és a jégkorszak végén megemelkedő tengerszint miatt vízzel töltődtek fel. A partvonallal párhuzamosan futnak majd beleolvadnak egy másik fjordrendszerbe. Jellegzetes cikkcakkos formájuk annak köszönhető, hogy törészónákra merőlegesen alakultak ki. Ezeket a cikkcakkokat függővölgyek alkotják, medrük 300-500 méterrel húzódnak a tengerszint alatt. A fjordok 1-2 kilométer szélesek, az oldalukon látható vízeséseket a közeli hegyekből alázúduló folyók vize táplálja. A területre egyaránt jellemző a lombhullató és a tűlevelű erdő, az emberi jelenlétre elhagyott nomád táborhelyek maradványai utalnak.

Struve Geodetic Arc-fr.svg A 19. századra a háromszögeléses módszer módszer már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy rendszeresen alkalmazták a földméréseknél. Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász eldöntötte, hogy ezzel a módszerrel pontosan meghatározza a Föld formáját és nagyságát. A méréseket úgynevezett háromszögelési technikával, mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A munkát 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később 1855-ben fejezték be. A cél a tartui meridián, a Tartu városán áthaladó hosszúsági kör pontos megmérése volt. A tíz országon (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldovai Köztársaság) áthaladó földmérő vonal a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódik, hossza 2820 kilométer, 258 háromszögből és 265 felsőrendű és 60 alsórendű pontból áll. A telepített mérési pontokból napjainkra 34 maradt meg.

Sørlandet ('déli föld') Dél-Norvégia Skagerrak-szoros menti területeit foglalja magába. Összterülete 16 493 négyzetkilométer és mindössze két megyéből, Vest-Agderből és Aust-Agderből áll. Néha a régióhoz sorolják az észak-nyugatra fekbő Vestlandet régióban fekvő Rogaland, illetve az Ostlandet régiói Telemark megyék részeit is. Ez as régió csupán 1902 utántól létezik, ekkor vezette be a Sørlandet elnevezést Vilhelm Krag. Korábban a területet a Vestlandet részeként tartották számon, amely nagyjából egybeesik a történelmi Agder királyság területével. A két megye lakosságának mintegy 80 százaléka tengerpart mentén lakik: a part norvég viszonylatban meleg, a Skagerrak fontos főútvonalai csatlakoznak hozzá és gazdag halászhelyek tűzdelik szegélyét. Tengerparti városai, nyugatról keletre haladva: Flekkefjord, Farsund, Mandal, Kristiansand, Lillesand, Grimstad, Arendal, Tvedestrand, Risør (további információ a Norvégia jelentősebb városai menüpontban).

Sørlandet ('déli föld') Dél-Norvégia Skagerrak-szoros menti területeit foglalja magába. Összterülete 16 493 négyzetkilométer és mindössze két megyéből, Vest-Agderből és Aust-Agderből áll. Néha a régióhoz sorolják az észak-nyugatra fekbő Vestlandet régióban fekvő Rogaland, illetve az Ostlandet régiói Telemark megyék részeit is. Ez as régió csupán 1902 utántól létezik, ekkor vezette be a Sørlandet elnevezést Vilhelm Krag. Korábban a területet a Vestlandet részeként tartották számon, amely nagyjából egybeesik a történelmi Agder királyság területével. A két megye lakosságának mintegy 80 százaléka tengerpart mentén lakik: a part norvég viszonylatban meleg, a Skagerrak fontos főútvonalai csatlakoznak hozzá és gazdag halászhelyek tűzdelik szegélyét. Tengerparti városai, nyugatról keletre haladva: Flekkefjord, Farsund, Mandal, Kristiansand, Lillesand, Grimstad, Arendal, Tvedestrand, Risør (további információ a Norvégia jelentősebb városai menüpontban).

Sørlandet ('déli föld') Dél-Norvégia Skagerrak-szoros menti területeit foglalja magába. Összterülete 16 493 négyzetkilométer és mindössze két megyéből, Vest-Agderből és Aust-Agderből áll. Néha a régióhoz sorolják az észak-nyugatra fekbő Vestlandet régióban fekvő Rogaland, illetve az Ostlandet régiói Telemark megyék részeit is. Ez as régió csupán 1902 utántól létezik, ekkor vezette be a Sørlandet elnevezést Vilhelm Krag. Korábban a területet a Vestlandet részeként tartották számon, amely nagyjából egybeesik a történelmi Agder királyság területével. A két megye lakosságának mintegy 80 százaléka tengerpart mentén lakik: a part norvég viszonylatban meleg, a Skagerrak fontos főútvonalai csatlakoznak hozzá és gazdag halászhelyek tűzdelik szegélyét. Tengerparti városai, nyugatról keletre haladva: Flekkefjord, Farsund, Mandal, Kristiansand, Lillesand, Grimstad, Arendal, Tvedestrand, Risør (további információ a Norvégia jelentősebb városai menüpontban).

Sørlandet ('déli föld') Dél-Norvégia Skagerrak-szoros menti területeit foglalja magába. Összterülete 16 493 négyzetkilométer és mindössze két megyéből, Vest-Agderből és Aust-Agderből áll. Néha a régióhoz sorolják az észak-nyugatra fekbő Vestlandet régióban fekvő Rogaland, illetve az Ostlandet régiói Telemark megyék részeit is. Ez as régió csupán 1902 utántól létezik, ekkor vezette be a Sørlandet elnevezést Vilhelm Krag. Korábban a területet a Vestlandet részeként tartották számon, amely nagyjából egybeesik a történelmi Agder királyság területével. A két megye lakosságának mintegy 80 százaléka tengerpart mentén lakik: a part norvég viszonylatban meleg, a Skagerrak fontos főútvonalai csatlakoznak hozzá és gazdag halászhelyek tűzdelik szegélyét. Tengerparti városai, nyugatról keletre haladva: Flekkefjord, Farsund, Mandal, Kristiansand, Lillesand, Grimstad, Arendal, Tvedestrand, Risør (további információ a Norvégia jelentősebb városai menüpontban).

Sørlandet ('déli föld') Dél-Norvégia Skagerrak-szoros menti területeit foglalja magába. Összterülete 16 493 négyzetkilométer és mindössze két megyéből, Vest-Agderből és Aust-Agderből áll. Néha a régióhoz sorolják az észak-nyugatra fekbő Vestlandet régióban fekvő Rogaland, illetve az Ostlandet régiói Telemark megyék részeit is. Ez as régió csupán 1902 utántól létezik, ekkor vezette be a Sørlandet elnevezést Vilhelm Krag. Korábban a területet a Vestlandet részeként tartották számon, amely nagyjából egybeesik a történelmi Agder királyság területével. A két megye lakosságának mintegy 80 százaléka tengerpart mentén lakik: a part norvég viszonylatban meleg, a Skagerrak fontos főútvonalai csatlakoznak hozzá és gazdag halászhelyek tűzdelik szegélyét. Tengerparti városai, nyugatról keletre haladva: Flekkefjord, Farsund, Mandal, Kristiansand, Lillesand, Grimstad, Arendal, Tvedestrand, Risør (további információ a Norvégia jelentősebb városai menüpontban).